birtok
A dűlő elnevezése
A Szeles-hát mikroklímája speciális, erről kapta a nevét is, hiszen déli kitettségű lejtője könnyen felmelegedik, ez beékelődik a völgység hűvösebb és az Alföld száraz meleg levegője közé. Ennek a két légtömegnek a keveredése hozza létre az itt jellemző széljárást.
A borbirtok
Családunk 1998-ban fedezte fel a teljesen elhagyatott, de nagy potenciállal rendelkező területeket a szekszárdi borvidék déli részén, a Szeles-hát dűlőben. A 2001-ben kezdődő szőlőtelepítések 2019-ben fejeződtek be, így Szeleshát Birtok szőlőterülete 57 ha.
A birtok legnagyobb részén merlot, kékfrankos és cabernet franc szőlőfajtákat termesztünk. Borainkat a legkorszerűbb technológiával felszerelt új feldolgozó üzemünkben készítjük, tiszteletben tartva a hagyományokat, vörösborainkat lösz falba vájt pincéinkben érleljük, kis tölgyfahordókban, legalább 6 hónapig. Célunk, hogy egyensúlyban lévő, tartalmas, ránk jellemző terroir borokat készítsünk.
A birtok legnagyobb részén merlot, kékfrankos és cabernet franc szőlőfajtákat termesztünk. Borainkat a legkorszerűbb technológiával felszerelt új feldolgozó üzemünkben készítjük, tiszteletben tartva a hagyományokat, vörösborainkat lösz falba vájt pincéinkben érleljük, kis tölgyfahordókban, legalább 6 hónapig. Célunk, hogy egyensúlyban lévő, tartalmas, ránk jellemző terroir borokat készítsünk.
A BIRTOK TÖRTÉNETE
1998 ELŐTT
A szelesháti „terroir” a korábban jól ismert és büszke szekszárdi borvidék közepén helyezkedik el, ami 25 km hosszan terül el a Duna nyugati oldalán, Budapesttől délre, 140-165 km távolságra. A történelem óriási hatással volt az itt élő emberekre.
Kétezer évre visszamenőleg a kezdetekben a kelták foglalkoztak itt szőlőtermesztéssel, borkészítéssel. Az első írásos emlékek a Római időkből származnak amikor, a római hadiút (Limes), éppen az alsónyéki szőlőhegy alatt futott és jelentette a birodalom keleti határát. A bortermelés folyamatos volt a középkorban.
Kétezer évre visszamenőleg a kezdetekben a kelták foglalkoztak itt szőlőtermesztéssel, borkészítéssel. Az első írásos emlékek a Római időkből származnak amikor, a római hadiút (Limes), éppen az alsónyéki szőlőhegy alatt futott és jelentette a birodalom keleti határát. A bortermelés folyamatos volt a középkorban.
Bencés szerzetesek dolgoztak a szőlőkben és még a török hódoltság idejében is ez volt az egyik fő bevételi forrása a helyi lakosoknak. Később a Habsburgok vették át a szőlőbirtokokat, és ennek bevételeiből a híres bécsi akadémia, a „Collegium Theresianum” működését finanszírozta.
A múlt évszázadban zajló két világháború mindent felforgatott. A szőlőbirtokok kicsi parcellákra darabolódtak fel és a terület tulajdonjoga is változott legalább 6-7 alkalommal. A második világháború ideje alatt, még a filoxéra vész előtt ültetett utolsó szőlőtőkék is kipusztultak, melyeket mindaddig vegyszerekkel védtek. 1946-ban a német származású bortermelők zömét kitelepítették Németországba, és a nagy történelmi múlt majdnem feledésbe merült. Egyedül a borospincék hatalmas száma őrzi és emlékeztet bennünket.
1998-ban kezdtünk szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozni abban a reményben, hogy a történelem megengedi álmaink megvalósítását.
A múlt évszázadban zajló két világháború mindent felforgatott. A szőlőbirtokok kicsi parcellákra darabolódtak fel és a terület tulajdonjoga is változott legalább 6-7 alkalommal. A második világháború ideje alatt, még a filoxéra vész előtt ültetett utolsó szőlőtőkék is kipusztultak, melyeket mindaddig vegyszerekkel védtek. 1946-ban a német származású bortermelők zömét kitelepítették Németországba, és a nagy történelmi múlt majdnem feledésbe merült. Egyedül a borospincék hatalmas száma őrzi és emlékeztet bennünket.
1998-ban kezdtünk szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozni abban a reményben, hogy a történelem megengedi álmaink megvalósítását.
A szőlőbirtok 2019-re a területek egyesítésével és beültetésével 57 hektárra nőtt, ezzel birtok elérte végleges méretét. Legnagyobb részén merlot, kékfrankos és cabernet franc szőlőfajtákat termesztünk és készítjük prémium borainkat.
