Egyre érthetőbb miért vált oly hirtelen szóbeszéd tárgyává a szekszárdi Szeleshát borisszák körében: hibákkal aligha találkozik az ember, ezzel szemben finom savakkal, jó struktúrával, kiemelkedő borokkal igen.

Profi prezentációval kísért borkóstolón mutatta be szortimentjét a fiatal szekszárdi Szeleshát Szőlőbirtok a Sas Center kellemes átriumában (Budapest, V. kerület, 1051 Sas u. 10-12).

Mindig jó széles spektrumon kóstolni egy pincét, jobban megérthetni, mit is akarnak a bormesterek és vannak-e hibák. Nos, itt hibákkal nem találkozhatott az egyre szélesebben mosolygó mintegy 30 vendég (újságírók, kereskedők és civil borszeretők), és érthetőbbé vált, miért is lett oly’ hirtelen a szóbeszéd tárgya a Szeleshát borissza berkekben.

A Szeleshát esetében vertikális kóstolóról beszélni kicsit vicces, lévén, hogy a pincészet a 2007-es szürettől készít saját bort, addig az egy tagban fekvő, csakugyan szeles dűlőről szüretelt kiváló alapanyagot eladták a legnagyobb szekszárdi borászoknak (igen sok nagynevű márka borait erősítette az innen fakadó anyag).

A Szeleshát-dűlő a Szekszárdi-dombságnak, erre a szőlőre kitalált löszhegy-rendszernek a legdélebbi nyúlványán, a 178,5 méter magas Nagyhegyen elterülő kis fennsík. Az alföldi forró levegő itt ütközik a dombok falának, ami állandó légmozgást generál, még a legmelegebb napokon is leken egy taslit a szél az embernek, aki épp’ arra jár.

A talaj nem egyszerű lösz, ami már önmagában is elsőrendű vörösbor-talaj, hanem egyfelől igen magas aktív mésztartalma van, másfelől jó része ún. vörösföld, vörösagyaggal kevert barna erdőtalaj, azaz príma vörösbor-hardver. A pince a Várdomb nevű, Szekszárdtól délre eső kis faluban van, minden nagyon kompakt és jó ízlésről tanúskodik, ahogy pl. a prezin vetített fotók is kifejezetten szépek voltak. (ld. a pince honlapján).

Ugye az ízek, szájak, szájízek is változnak, új paradigmák jönnek, színváltozások zajlanak. A vörös borok cunamija a nyolcvanas években indult el, domináns paradigmája az intenzív és vastag, újvilágiasított pomeroli ízkép volt, mostanság mintha (ennek dialektikus reakciójaként) egy gyümölcsösebb-ivósabb ízkép felé tolódna a világszájíz. Azaz Szekszárd és a Szeleshát felé, melyek borképe inkább erről az ízvilágról szól, semmint Bordeaux-ról.

A borok tükrözik az évjáratokat, ugyanakkor egységesek abban a jellegzetes (szekszárdias-szeleshátos) kettőségben, hogy egyfelől intenzívek, másfelől vinous-ak, jó ivásúak. Finomak a savak, nem lágyak a borok, jó struktúrájúak, nem teng túl bennük a tannin.

A szortiment íve töretlen. Kiemelkedően szép a kékfrankos 09 (kézi csömöszölés) a maga natúr, finom cserű, nem vastag karakterével, vagy a komplex, mentás-medicinális felhangokkal díszített, nem dagadt, gyümölcsös-meggyes, harmonikus kékfrankos 08. Ez utóbbi 90 pont körüli bor. Aztán az intenzív, fajtajelleges-délies merlot 09, és az egyre elegánsabb Nomád 08, a lekváros, kerek és érett hetes merlot, a szőlő, mák, csoki és paprika emlékét villantó gyümölcsös, még nem kész, finom sav-tannin egyensúlyú cabsav 09, és a vérszerű cabsav 08.

A budapesti borbemutató tanúsága szerint tehát a Szeleshát-borok úgy intenzívek, hogy közben könnyedek és jó ivásúak maradnak. A Szeleshát-szortiment borai nem egyformák, így mindenki megtalálja köztük a maga kedvencét: a könnyű gyümölcsöt keresők csakúgy, mint a tüzes, mély és bonyolult történetekre szomjazók.

Őrült szép és komplex illatok kavarognak elő az ember poharából, a bor ízben is hozza azt, amit illatában ígér, de sosem vastag-szárító-csersavas-deszkás, hanem a telt korty mindig könnyed és finom.

Magas beltartalmi értékű borokról van szó, a könnyed egyensúly magas extraktra és alkoholra támaszkodik, amit néha a szemére szoktak hányni a Szeleshát-boroknak (is). Krajcsovszky László, a pincészet tulajdonosa-arca erre azt mondja: az a lényeg, hogy a kontextus is erős legyen az alkohol körül, azaz hogy minden lényeges komponens magas értékeket mutasson. Hogy a textúra, a sűrűség, a szárazanyag-tartalom és a csersav, azaz tannin egyensúlyban legyen a lobogó szesszel.

Az egész probléma abból fakad, hogy uralkodó paradigmává az alapanyag, magyarul a szőlő optimális biológiai érésben való leszedése, tehát magas cukorral, amiből magas alkohol lesz, azaz a bor tüzes lesz, mint a fene. Ami azért nem olyan nagy baj egy bornál, lássuk be.

borravalo.hu

Mostanság divat lett borokat kóstoltatni külföldi borszakértőkkel, majd a magyar borsajtóban ezzel némi port kavarni. Steven Spurrier az egyik ilyen kedvenc, a Decanter szakértője nemrég a Malatinszky-borokat értékelte, a villányi vörösek kedvező fogadtatásra találtak nála, pár napja pedig a szekszárdi Szeleshát tette közhírré Spurrier értékelő levelét. Nos, az egybeesés véletlen, mivelhogy már pár hete készülődök megírni egyik izgalmas vörösboros élményemet. Spurrier beelőzött, de ezúttal nem egyeztettünk – nekem most más tetszett.

Nem mintha rendszeresen egyeztetnénk, ámbátor van közös ismerősünk, éppen ő vitte el hozzá a Szeleshát-borokat is. Tőle függetlenül kóstoltunk meg egyet a sorból, a nálunk hagyományos szerb ortodox karácsonyt ünneplő kis baráti bulin. Barátaim mostanság egyre kekeckedősebb természettel bírnak, ha borokról van szó. Vagy én kényeztettem el őket, vagy felnőttek maguktól, mindenesetre most már óvatosan állítok össze egy-egy borsort. De legutóbb inkább azt mondtam: ami a borhűtőben van, ma szabad préda. Végül is nem döntöttünk rosszul, de az első bort a nem kevés további palack sem tudta beelőzni

A pincészet 2006-os merlot-ja nekem nem igazán jött be, az egész évjáratból valahogy azt tartottam a leggyengébbnek. A prekoncepció nagy úr, ezúttal is óvatosan pislogtam, miközben kipukkant a dugó a 2007-es Szeleshát Merlot-ból. De most minden fordult.

Amit a korábbiból hiányoltam, most mind benne volt, ráadásul az előző erényeit is meg tudta őrizni. Kóstoltam már ugyanezen évjárat merlot-válogatását, ami a Nomád névre hallgat, igencsak kivételes borról beszélünk, de egy baráti beszélgetős-vacsorázós estén az alap merlot nekem jobban bejön.

Illatában áfonyás-szedres mélység már elsőre. Tiszta és kerek, orrot simogató érzés. Érett, telt, gazdag ízek vannak benne, sok gyümölccsel, valahogy jó arányban a frissesség és a lekvárosság. Pörkölési zamatokban sem szerénykedik, kávé és szegfűszeg szép arányban, textúrája bársonyos, kedves.

Spurrier szerint sok benne az alkohol (talán emiatt is csak 14 pontot adott a 20-ból), szerintem meg most ez nem zavar. Ma minden borban sok az alkohol, emelkedik a tűrőképesség is, ha van mögötte test, erő, energia. Ebben a merlot-ban van bizony mindenből, nekem, a többieknek, aki csak kóstolta, bizony bejött. Egész estére meghatározta a szánk ízét, a sor többi résztvevője már csak asszisztált, pedig hát voltak itt nagyobb nevek, drágább borok. Nem az alapján kell választani, ezt azért tudjuk, persze. Egy-egy ilyen bor mindig nagy élmény, nekünk, akik illatokat és ízeket is keresünk a borban, élményt és szórakozást, nem csupán alkoholt. De hát gyarlók vagyunk mi, az olvasó meg talán megbocsátja nekünk.

Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy egy birtok sikeres legyen. Pontosabban: elég-e a sikerhez a jó bor? Az mindenképpen örvendetes, hogy egyre többen készítenek egyre jobb borokat: Villány mellé (ahol már konszolidálódni látszanak a viszonyok, szinte megtelt a borvidék) jön fel Szekszárd és Eger. Ez a két borvidék évről évre szállítja az újdonatúj tehetségeket. Szekszárdon az utóbbi években tűnt fel például Pálos Miklós Borműhelye és a Szeleshát Szőlőbirtok. Kiváló borokat készítenek. Vajon be is tudnak futni?

Hallotta-e valaki a Szeleshát Szőlőbirtok hírét? Először én is csak vagy fél éve, de remélem, egyre többen és egyre többet hallanak róla. A pincehonlapjáról kiderül, hogy 2001-ben kezdtek telepítésekbe Szekszárdtól délre, Várdombon, ahol már mintegy 26 hektárnyi területük van egy tagban a Szeleshát dűlőben, ebből 20 hektárt művelnek. A legöregebb, 2001-es telepítésű ültetvényeken kékfrankos (2,2 ha), merlot (4,3 ha) és cabernet sauvignon (2,6 ha) terem, amihez 2004-ben telepítettek további 1,5 ha kékfrankost, 1,2 ha pinot noirt, tavaly pedig shirazzal (2,3 ha), cabernet franc-nal (3 ha) és egy kis merlot-val (2,2 ha) bővítették a birtokot. Egyelőre vörösekkel próbálkoznak, de majd egyszer lesz fehér is. Borokat 2006-tól készítenek, addig a szőlőt a legjobb szekszárdi pincéknek értékesítették: azaz a borkészítés a szőlőben kezdődik elv náluk kétszeresen is igaz.

Kékfrankos Rosé 2008
Tiszta, de szolidan tartózkodó illatában a cseresznye és az eper viszi a prímet. Szájban sokkal izgalmasabb, élénk savú, sós, zamatos, tetszetős. A korty közepesen hosszú, mineralitása pedig egyedivé teszi. 4 pont

Pinot noir 2007
A pinot noir ültetvény szűz termését nem kényeztette az időjárás. A szemek kicsit betöppedtek, szüret előtt pedig esőt kapott az ültetvény. Illatában piros bogyós gyümölcsök és virágok: meggy és cseresznye némi főttséggel, mellettük bors és fahéj. A kis fahordóban töltött 10 hónap letisztította, a fa gazdagította, nemesítette. Szájban élénk, ropogós savak hátán szárnyal a karcsú test, majd búcsúzóul izgalmas kesernyével és sóval köszön vissza a megy. Csak az a fránya alkohol... Tudjuk, hogy az a lényeg. Itt mégis zavaróan sok (bár csak 13%), de ezzel együtt is az 5 pont teteje, már majdnem hat.

Kékfrankos 2007
Nagyság helyett játékosság, robusztus test helyett hajlékony elegancia. Rozénak indult, kékfrankos lett belőle. Az alapot osztrák klónok biztosítják. Az eredmény: gyümölcs és gyümölcs, majd harmadszor is gyümölcs: meggy és szilva, meg ezek aszalt változata, majd csipetnyi bors. A bor újborosan virgonc, játékos csikó természetes eleganciával, de erő nélkül. Tanninkészlete vékonyka, savai határozottak, már-már szögletesek. Összességében azonban nagyon jó inni, de nem fajsúlyos. 4 pont

K2 (kékfrankos) 2007
Késői szüret és 15 hónap kis fahordóban – a szüreti időpont nem tűnik trendinek. Az eredmény mégis izgalmas: önmagában is, hát még az előző kékfrankoshoz viszonyítva! Koncentrált és meleg illat sok szilvával és meggyel, borssal, erdei gyümölcsökkel, ánizzsal, ibolyával és kevés csokoládéval. Szájban érett és kerek, nem dúskál a tanninokban, mégis vastag, a meglehetős testhez pedig illő savak társulnak. Zamatos és telt, de még borzas. 6 pont, és lesz jobb (szerintem).

Merlot 2007
Perverz dolog, ha az ember kellemesnek érzi a gyümölcsök illatát némi lábszaggal vegyítve? És ha mindehhez egy kis fűszermix is társul? Vadszeder, szilva, túlérett meggy, borsmenta, vajasság, fahéj, szegfű... és ázott bőr. Szájban glicerinesen telt. Tanninjai érettek, savai izmosak, de valami zavaró kormos kesernyésség kíséri a kortyot, ami teljesen háttérbe szorítja a sós ízvonalat, és zavaró az alkoholja is (mennyiségileg is sok: 15%). Így 5 pont.

Merlot 2006
Nem tudom, mennyi idő kell ahhoz, hogy egy adott termőhelyen kikísérletezzék a tőketerhelés és a lombfelület ideális arányát. Ez a merlot egy ilyen kísérlet ereménye – gondolom. 60 deka szőlőt szüreteltek tőkénként. Ebből ered a rendkívül gazdag illat, ami ügyesen egyensúlyoz az avar, a gomba, a bőr és a csokoládé, valamint a gyümölcsök (szeder, áfonya, szilva és ribizli) között. Ezt az illatképet tovább árnyalják a fűszerek, főleg a menta és a vanília. Bár minden cseppje új tölgyben volt, a fa itt valóban szervült. Szájban ugyanez az összetettség, teltség, de a savai csak lihegve próbálják tartani a tempót a tömény, magas extraktú anyaggal. Ha sokat levegőztetjük, gyümölcsei megtáltosodnak, és már inni sem kell, csak szagolni. 6 pont

Háromfiú 2007
A pince csúcsküvéjét, amit merlot-ból (55%) kékfrankosból (30%) és cabernet sauvignon-ból (15%) készítettek, nem a legjobb állapotában kóstoltam, pár héttel a palackozás után. 9 hónapot töltött újhordóban, és egyelőre mind az illatát, mind a zamatait a fa határozza meg. Illatában van sok gyümölcs, de nehezen bontakozik ki, van ázott avar, ami nehézkessé teszi, van sok fa, szegfűszeg, egy kis (romlott?) vanília, gazdag tartalom, sok alkohol, szép tanninok, punnyadt savak, káosz. Azóta kiderült: rendezte a sorait. Gratulálok, bár akkor és ott a bizonytalan ígérvényeket is beleszámoltam az 5 pontba.

Ha valakit érdekelnek a borok, megvásárolhatja jó áron többek között a Winebarban vagy a Colour WineWorldnél.

Forrás Borboy

A fabódéból a téren vedeljen, aki nem borsznob, mi oda nem megyünk, nincs is elég hely, hogy ott bele tudjunk mászni a poharunkba. Amikor mi borsznobok összejövünk, minimum 25 bort kóstolunk meg, de csakis a legjobbakat, amelyeket később borblogokon fikázunk. Ha a borba nem tudunk belekötni, legalább a termelőbe belekötünk, mert mi mindenkinél jobban értünk a borhoz. Is.  

Amikor mi borsznobok összejöttünk pénteken a Cellában, mindannyian kerestünk egy bort. A bort. Amivel még nem találkoztunk, ami most okoz majd katarzist. Mondok egy ilyent:HáromFiú Cuvée. Nem hétköznapi bor, nem is annyi az ára, de elszállva sincs magától. Néha egy ilyen bor alakítja az ünnepet a szürke hétköznapból. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen ismeretlen volt, de egyszer nagyon rég kóstoltam, még hordóból, szinte az összerakás után pár nappal.

Nem is tetszett, bevallom. Akkor a pincészet kékfrankosára és pinot noirjára tettem le a kisesküt, erről a borról meg is feledkeztem. Mígnem a múlt héten nagy lelkesen rámköszönt. Illedelmes, udvarias gyerek vagyok, elfogadtam a köszönését, pohárból ismerkedtünk tovább. Szekszárdias ez a bor, fűszerekkel és gyümölcsökkel telik meg az illata, nem teljesen kerek még, nem egészen összesimult, de nagyon karakteres. Kortyban is folytatja ezt, nincs visszaesés, egész jók a savak, kellenek ahhoz, hogy ebből legyen későbbre is. Mert ez a bor se mára lett tervezve, azonnali bontásra, fogyasztásra. Ahogy a legtöbb jó magyar bort, majd biztosan ezt is sokkal korábban megisszuk, mint ahogy a csúcsát elérné.

Én azonban teszek belőle félre legalább egy-két ládával, mert egykorúak a fiammal és gyűjtöm a tételeket, amelyekről feltételezem, hogy megérik a 2025-öt. Időnként bontunk egy-egy palackkal, nézegetjük, hogy fejlődik, a kor vajon szépít-e majd? Sokat nem kell, csak csiszolgatni imitt-amott, beérni, megkomolyodni. Mert a neve is mondja, ez még csak három fiú. Lesznek ebből még férfiak.

És amikor mi borsznobok összejövünk most csütörtökön Budapesten, az Ybl Palotában, bízom benne, hogy megforgatjuk a borokat, keressük majd az illatban a gyümölcsöket, jókat kortyolunk, de mindig tartjuk a mértéket. Mert a borban is azt a szépséget keressük, amit a művészetekben, a nőkben, a tájban. Nem csak isszuk, mert nekünk több az ivásnál a bor, a dugásnál a nő, a kötelezők rövidennél az irodalom. Nem sorolom. Én ott leszek, újra kóstolom a HáromFiút és a többieket. Tartsanak, tartsatok velem!

Szeleshát Szőlőbirtok
HáromFiú Szekszárdi Cuvée 2007
A Hordó Borszaküzlet, Pécs,
Ára: 3350 Ft

Bama.hu

A magyar borokat a szarajevói Magyar Nagykövetség szervezésében külön bemutatón is megkóstolhatták a bosnyák főváros diplomatái, borkereskedői és szakújságírói, de nagy sikerük volt a nagyközönség körében is. Összesen 7 régiós pincészet vett részt a fesztiválon, a Pécsi Püspöki Pincészet és a Polgár Pince saját standdal, a Pannon Borrégió égisze alatt - a Nemzeti Bormarketing Program és az AMC támogatásával - pedig megjelent a villányi Gere Tamás és Zsolt Pincészete, a mecseknádasdi Hetényi János Pincészete, a pécsi Lisicza Borház, a szekszárdi Szeleshát és a bonyhádi Danubiana.

A zsűri a borversenyen öt kategóriában osztott ki aranyérmeket, és a magyar küldöttség a vörösborok között volt a legeredményesebb: aranyat nyert a Pécsi Püspöki PincészetMohácsi Cabernet Franc 2006, a Polgár Pince Villányi Cabernet Franc Barrique 2005, a Szeleshát Szekszárdi Kékfrankos 2007 és a Gere Tamás és Zsolt Villányi Aureus Cuvée 2006. A száraz fehérek között a Pécsi Püspöki PincészetSzajki Cserszegi Fűszeres 2007 bora, míg a desszertborok között a Polgár Pince Villányi Kadarász 2005 bora lett aranyérmes. A pezsgők között nemc volt magyar induló, míg a rozék esetében nem osztottak aranyérmet, de meg kell jegyeznünk, hogy a legmagasabb pontszámot itt magyar bor érte el, a Pécsi Püspöki Pincészet Mohácsi 2008-as Kékfrankosa 81 pontot kapott.

A borrégiós közösségi megjelenés nagy feltűnést keltett Szarajevóban, hiszen a magyar borok eddig nem voltak jelen a folyamatosan fejlődő bosnyák borpiacon. A Pannon Borrégió képviselői több kereskedőcéggel is tárgyaltak arról, hogy lenne-e, és milyen magyar borokra kereslet. Arról a Pécsi Borozó „kiküldött tudósítója” is meggyőződött, hogy a tokaji borok mellett (amelyeket azért szinte minden harmadik látogató ismert és keresett) érdemes mással is próbálkozni az eddig viszonylag zárt és szinte csak ex-jugoszláv borokra építő piacon, hiszen már az első megjelenés versenysikereket hozott.

Forrás : Pécsi Borozó

Nagyon nehezek a boraitok, mondta valaki a tolnai borvidéki borverseny szünetében Szekretár Áginak. Az addig sürgő-forgó, poharakba töltögető Ági meglepetten nézett az üres poharat tartó férfire, aki így folytatta: nagyon nehéz hozzájuk férni és megkóstolni őket. Azon az ominózus versenyen volt szerencsém megkóstolni két-három tételt és nagyon vártam, hogy eljussak a Szeleshátra, megnézni a már sokak által dicsért szőlőket.

Szekretár János és felesége, Ági a szőlészettel kezdték szakmai pályafutásukat, először Villányban, majd Bátán, később Tolnán. Aztán váltottak, és zöldségekkel-gyümölcsökkel kezdtek el foglalkozni, de a kertészet iránti vonzalom gyengébbnek bizonyult a szőlővel szemben. Így hát 2001 őszén elkezdték a szőlő telepítését Várdombhoz közeli Szelesháton, amely hegytetőről a családi birtok a nevét kapta. Első ütemben kékfrankos, merlot és cabernet sauvignon volt telepítve, másodikban még több kékfrankos és pinot noir, majd idén lesz újabb merlot, syrah és cabernet franc is. Ma a Szeleshát Birtok 25 hektáron terül el. Az első három évben a termést szőlőként értékesítették neves szekszárdi borászoknak. Így a szőlőbirtokosok azt is láthatták, milyen minőségre képes – másnál ugyan – borként is a szőlőjük.

– A Szeleshát talaja a szekszárdi dombvidékre jellemző magas mésztartalmú, mélyrétegű lösz. A területnek több mint a felén felszínre került a vörös agyaggal kevert löszös erdőtalaj, a híres szekszárdi vörösföld – mondja el nekünk Krajcsovszki László, Ági testvére, aki kertészmérnök létére egyre inkább második otthonra talál a borászatban. Miközben elhaladunk a leendő ültetvények frissen szántott földnyelvei mellett, magunk is meggyőződhetünk a talajon élesen kirajzolódó mintázatokról, „foltjairól”. – A vörösföld magas mésztartalma és a klíma sajátosságai nagyon kedvező hatással vannak a harmonikus sav és tannin összetételre.

Ezért döntöttek úgy, hogy elsősorban kékszőlőt ültetnek, a későbbiekben talán egy kevés fehérszőlőt is, de ez még a távlati tervek között szerepel. Autóval és gyalog is körbenézünk a birtokon, az embernek az az érzése támad, hogy a Szelesháton minden fűszál a helyén van, hogy egyik sem lóg ki a sorból – és ez a helyzet a szőlővel is. Szemet gyönyörködtetően gondozott,s a birtok olyan ápoltságot sugároz, hogy azt kell mondanunk, a szekszárdi szőlőültetvények „gentlemanjével” van dolgunk.

Séta közben kóstolgatunk, így július végén még csak szőlőt, a pinot noir már kellemes-édeskés, nem tudunk ellenállni a kékülő bogyóknak.

– Először a 2006-os évjáratból készítettünk bort, igaz, mindössze 2 barrique kishordóval –mondja már a pincében mosolyogva Szekretár János, miután a főutca hőségéből belépünk a feldolgozó hűvösébe. – Hatszáz palack merlot készült, amely ugyan nem piacképes mennyiség, de megmutatta nekünk, hogy mekkora érték és potenciál van a Szelesháton termett szőlőben.

A bor minősége meggyőzte a családot arról, hogy érdemes folytatni. Tavaly fejezték be a pincészet címerállatát adó, oroszlános várdombi pince felújítását. Ide térünk be a szőlő alapos körbejárása után. Poharakkal, lopóval a kézben ereszkedünk le a barrique hordók birodalmába, amelyek jó része első töltésű, de vannak használt hordók is.

Kóstolunk, természetesen kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon kerül a poharakba, no és a trónörökösökről elnevezett családi cuvée, amely még nincs forgalomban, de többször kóstolás után állíthatom, egyre javuló formában van. Mindegyik boron érződik, hogy tökéletes érettségű, kiváló minőségű alapanyagból készült, amelyet szakértő kezek gondoztak és dolgoztak fel.

A szőlőben a Szeleshát valóban a legprofibbak között van már most, a pincében természetesen még hosszú az út a megcélzott minőség eléréséig. De jó úton haladnak, hiszen a gyümölcsöt megőrző, friss, tartalmas, a Szekszárdi Borvidékre valóban jellemző borok vannak már most a pincében.

Pécsi Borozó

Szeleshát Nomád Merlot 2007. A Szeleshát sem először szerepel a hasábjaimon, vélhetően nem is utoljára. A pincészet egyik presztízsbora ez, a HáromFiú fölé pozicionálják, még csak közeledik a vinotékák polcai felé. Komoly darab. Csillogóan szép szín, lágy, egyszerre meleg és hűs, intelligens illat. Tökéletes gyümölcsök, hibátlan hordó, mélyről kis bőrösség. Komplex, rétegzett, zamatos, ha nem csípne a szesz, még jobban szeretném. Búcsújában friss gyümölcsök. Kölyök még, mégis elegáns. Egyik-másik kolléga soknak találta a fát, én nem, szép kerek 7 pont, az első félidő bajnoka.

Albert Gazda